A Komáromi AC, a Komáromi MÁV–AC, az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Budapesti Honvéd balszélsője. Olimpiai aranyérmes (1952) világbajnoki második (1954). Világklasszis, páratlan gyorsaságú szélső, kitűnő labdakezelésével, kiismerhetetlen cseleivel nagy gondot okozott az ellenfél védőinek. 17 gólt ért el a válogatott mérkőzéseken. Állandó mozgásával, jó ütemű indulásaival és a sokszor meglepő „kalandozásaival” a pályán a modern szélsőjáték egyik megalapozója (sokszor cserélt helyet váratlanul a jobbszélsővel, így zavarva teljesen össze a védelmet). 1956-ban disszidált, 1958-tól a Barcelona csapatát erősítette (két bajnoki cím, spanyol kupa, VVK kupa és egy vesztes BEK döntő). Játszott még az Espanol gárdájában és az Austria Wienben is. 1991-ben hazatért. Haláláig a Komáromi AC-t vezette.
|